Szóval szépen néztem nagy szemekkel az én drága jóatyámra. Jó-jó csináljunk polcot. Miből? Természetesen olyanból, ami már a háznál van. Az megvolt, hogy a polc lapja miből lesz. Egy régi szekrény egyik oldalából, ami meghaladta a két métert, úgyhogy félbe vágtuk és két polc lett. :D
Mi fogja tartani? Ez okozott némi fejtörést. Nekem nem. Bármivel fölraktam volna. Édesapámnak igen. Kreatív ember ő is, úgyhogy meglett a megoldás. Polipropilén
-hiperszupertörhetetlen műanyag- lemezből vágott léceket hajlított meg.
Méricskélések, számolások, egy próbadarab és már indult is a sorozatgyártás.
Ilyenek voltak meghajlítva. Szürkék. Fehéret szerettem volna. Jóatyám profi festékspray szórásban -is. Lefújta fehér akrillal.
Száradás. Nyári akció volt, gyorsan száradt. Bár nekem végtelen hosszú ideig tartott.
Aztán tipplivel fölkerült a falamra.
Közben a szekrény oldal is fehérre változott, egyik oldala hkf-től, másik oldala akriltól.
Berendezkedés. Bár a kép készülte óta volt néhány variáció a dekorációban.
Igen, látom. A VÁSÁROS SZERELEM hattyúja elengedte magát. :D
Motoros édesapám motoros leánykája vagyok. Képkeretben a Mustang. EBBEN a posztban már főszereplő volt. Ahogy a mama fésülködő szekrénye is EBBEN.
A korábbi csavarok helye nem lett kijavítva. Szeretem, ha a tárgyak, bútorok története ilyen formában fenn marad. :)
Nyár óta a törhetetlen lécek töretlenül tartják magukat. Édesapám, köszönöm innen is!
Várlak vissza! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése